2011. február 3., csütörtök

Az olajról

A cikket egészében az antalvali.com oldalon találjátok!

Hexán étolaj Floriol Venusz Napraforgó Repce Oliva


Amit hinni szeretnénk

Tudja ön hogyan készül egy flakon olaj, amit a TV reklámokban úgy tálalnak Önnek, hogy a faágak végén lógó bogyóból közvetlenül az üvegbe csepeg a drága nedv? Hát nem egészen így.

A közelmúltban egy közeli falu olajpréselő üzemében voltam, ahol hosszabban sikerült beszélgetnem a főnökkel. Megmutatta az eljárást elejétől a végéig, majd csodálkozott, hogy én az olajprésből kifolyó, általa használhatatlannak minősített olajból vettem egy üveggel. Azt mondta, hogy a feleségem ki fog dobni vele együtt, mert zavaros és rossz a szaga. Abban igaza volt, hogy zavaros, de az illata olyan volt, mint a friss napraforgó magoké. Nagyon kellemes.

Nagyjából úgy készült, ahogy a jobboldali ábra mutatja. Rövid beszélgetés után felajánlotta nekem az olajpréselő gépet eladásra, mert azt mondta: nincs ebben üzlet.

Amikor az után érdeklődtem, hogyan készül az a csillogó változat, amit üvegekbe töltenek, csak homályos magyarázatokat adott, de már akkor sem voltam vevő erre a változatra.

És a rideg valóság

Az alábbi képen látható ábra megmutatja, mit vesz Ön a boltban, amikor a megszokott, csillogó repce, napraforgó vagy olíva olaját szerzi be. Egy kémiai labor teljes arzenálját bevetik annak érdekében, hogy sikerüljön 20% extra olajat kinyerni a magból, amit korábban a takarmányba kevertek. Ennek érdekében például a képen jól látható, hogy a hexánnal kezelt őrlemény maradéka tisztítatlanul kerül a takarmányba.

Hexán étolaj Floriol Venusz Napraforgó Repce Oliva

Az olajat aztán mindenféle módon “kezelik”, hogy olyan legyen, amit a háziasszony szeme elvár. Savazzák, lúgozzák, színtelenítik, szagtalanítják, és megpróbálnak belőle minden méreganyagot kiszedni, amit előtte pár perccel belekevertek. Sikertelenül.

Mire használják ezt a szennyezett olajat?

Amellett, hogy Ön ezt veszi meg és ebben sütögeti a pecsenyéjét, mert a reklámok szerint egészségesebb mint a zsír, belekerül szinte minden ipari péksüteménybe, ez a margarinok alapanyaga, sőt ebben úsznak a heringek az olajos halas konzervekben. Mivel sokkal kevésbé romlandó, mint a nyers vagy szűz változatai, a konzervipar is ezt használja. Ebből készülnek azok az olcsó “sajthoz hasonlító tárgyak”, amikkel a pizzériák meghintik az ételeiket és amivel az olcsó, házhoz szállított ebédek gyártói is dolgoznak. Még mindig nincs ötlete a felvezetésben említett problémára?

2 megjegyzés:

  1. Ez most azt jelenti, hogy az extra szűz olivaolaj sem túl egészséges? Vagy abba nem raknak méreganyagot? Mert az is szép átlátszó...

    VálaszTörlés
  2. Az olajbogyónál más a helyzet. Az extra szűznél mechanikai eljárással végzik az olaj kinyerését. Préselik, ülepítik, centrifugálják, szűrik. A folyamat során sem oldószert, sem hőt nem alkalmaznak. Semmilyen oldószert és tartósítószert nem adnak az olajhoz.
    (A cikk egy kicsit fura volt, mert az elején az olajbogyóról ír, aztán belekeveri a napraforgót is. - a lényeget tekintve azonban igaza van. Sajnos én is láttam élőben a rendszert)
    A hidegen sajtolt olajakat jó csak fogyasztani,de ezek drágák, mivel lassú és munkaigényes a sajtolás. A zsír és a vaj jó alternatíva lehet.

    VálaszTörlés